1989-ben Ajka várossá nyilvánításának 30. évfordulóját névadójához méltó módon ünnepelte meg a város gimnáziuma azzal, hogy Bródy Imre Fizikaverseny címmel hagyományteremtő vetélkedőt szervezett a Veszprém megyei gimnazisták számára. A verseny életképessé vált, pedig hamarosan jött az az időszak, amikor csökkent a fizika tantárgy népszerűsége az iskolában, és fogyott tekintélye a társadalomban is.
A verseny megszervezésére több cél is vezérelte az iskola matematika-fizika munkaközösségét. Úgy gondoltuk, hogy a fizikatanár kollégáknak tehetségkutató munkát eredményezhet és szolgálhatja a fizika tantárggyal tudatosan, mélyebben foglalkozó tanulók képességének fejlesztését. Sokszor beszélgettem a versenyzőkkel pályaválasztásukkal kapcsolatban is. Fizikusnak, kémikusnak, villamosmérnöknek, orvosnak, csillagásznak, matematika-fizika szakos tanárnak készültek, de volt közöttük több is, aki felnőttként ugyan nem akar fizikával foglalkozni, de diákként szereti, tanulja, tudja, hasznosnak találja.
Akkor helye is volt ennek a versenynek a megyében, mert fizikából ilyen szintű még nem volt. Támogatta kezdeményezésünket az Eötvös Loránd Fizikai Társulat megyei szervezete, annak titkára - a sajnos azóta elhunyt - dr. Méray László, a Veszprémi Egyetem Fizika Tanszékének docense. Örült ennek a tantárgy megyei szaktanácsadója a tárgyat tanító fizikatanárokkal együtt.
De szaktárgytól függetlenül, általánosabb útmutatója is volt a vállalkozásunknak. Tudatosítani akartuk, hogy ki volt Bródy Imre, és mi köze a városunkhoz. Diákjaink osztályfőnöki órákon többet is hallhattak életéről, tudományos, technikai eredményeiről, mint amennyit a fizika tankönyvek megemlítenek. Olvashatták azt a kutatási anyagot, amelyet 1966-ban Faragó Éva és Szűcs László, iskolánk akkori tanítványai összegyűjtöttek. Ők találkoztak is Budapesten Bródy Imre néhány - akkor még élő - munkatársával. Szerencsémnek tekintem, hogy ezen a beszélgetésen én is ott lehettem.
Tudják-e az ajkaiak, hogy 1937-1944 között Ajkán az ő kutatásai alapján közvetlenül a levegőből olcsón nyertek kryptongázt izzólámpák gyártásához, hogy az üzemépület ma is áll a Csinger-patak völgyében Bródy Imre emléktáblával megjelölve? Tudja-e az ifjúság, hogy mennyiségtani és természettani (matematika-fizika) tanár volt, oklevelét a Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma az ELTE) szerezte, ahol Eötvös Loránd tanítványa volt. Tanított polgári iskolában és egyetemen. Dolgozott a göttingeni egyetemen, jelentős fizikai folyóiratot szerkesztett. 1917-ben már megírta doktori értekezését. 1923-tól az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT kutatólaboratóriumában, - ma Bródy Imre laboratórium - működött élvonalbeli tudósok társaságában. De tanár volt ott is, sokat írt, olvasott, készséggel osztotta meg tudását a hozzáfordulókkal. A fiatalok felé forduló figyelme és türelme rendkívül rokonszenvessé tette. Nagytudású fizikus, egyenes, meg nem alkuvó, szerény, csendes, jó ember volt - mondta róla az első Bródy-díjas dr. Nagy Elemér professzor, aki személyesen is ismerte őt. 1944-ben védettsége ellenére önként csatlakozott a deportálásba vitt családjához. Az Auschwitz-Birkenau-i "E" lágerben halt meg 1944. decemberében.
A szokásostól kissé eltérővé szervezzük a verseny lebonyolítását. Igyekszünk emlékezetessé tenni azzal is, hogy az időpontot tanítás nélküli munkanapra tesszük. Így a tanítványaikat kísérő szaktanárok ismerkedhetnek az iskolánkkal, a versenyzők pedig a számítástechnika termekben, gépek mellett "pihenhetnek". (Egy alkalommal megtekintették az Üveggyárat is.)
Vendégül látjuk a csapatokat. A 120 perces zárthelyis dolgozat írásához "erősítőként" üdítő és falatoznivaló jár; a verseny után pedig ebéd. Pénzdíjas a verseny, a létszám és a teljesítmény függvényében 7-3 egyéni és 4-3 csapat kap pénzjutalmat. Ma a rendezvény költségeit az iskola és az iskola alapítványa viseli. Induláskor a város akkori vezetősége nyújtott az ösztönzés mellett komoly pénzbeli támogatást is.
Maga a verseny ünnepélyes megnyitóval kezdődik, ahol iskolánk igazgatója néhány biztató szóval köszönti a versenyző fiatalokat, üdvözli a jelenlevő fizikatanárokat, akik azontúl, hogy drukkolnak tanítványaikért, zsűritagok is. A vendégek mindnyájan kapnak egy emléklapot, amely Bródy Imre életútját tartalmazza. Örülünk, hogy a kísérők személye is évről-évre változik; fiatalok, újak is jönnek. Ez az érdeklődés, biztatás jele is.
A feladatsort - általában 4-5 feladatból áll - a mindenkori zsűrielnök hozza. Néha nagyon nehéz feladat is van a válogatásban, de mindig akad versenyző, aki azt is megoldja. Igazolja ez, hogy a versenyzők tehetségesek, méltán képviselik iskolájukat. Még akkor is, ha esetleg csak annyi a jutalmuk, hogy kipróbálhatják erejüket. Bízunk benne, hogy ők is így gondolják. A feladatok színvonalára az is utal, hogy közülük néhányat már a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok is kitűzött megoldásra. Zsűrielnökként szerepelt dr. Poór István, az ELTE Fizika Tanszékének adjunktusa, dr. Gergelyi Gábor, a Veszprémi Egyetem Fizika Tanszékének adjunktusa, Király László megyei szaktanácsadó, Vastagh György balatonfüredi és Nagy Miklós sümegi fizika munkaközösség-vezetők.
Az elméleti erőpróba után egy órában kísérleti feladattal is foglalkoznak a versenyzők. Csapatonként mérést végeznek. Az a tapasztalatunk, hogy örülnek ennek a nem szokványos feladatnak. A mérési feladatot iskolánk munkaközössége tűzi ki és értékeli. Ezek a mérések nem eszközigényesek, játékosak, de a kivitelezéshez tudni kell a fizikát. Több éven át Márkus Károly kollégám volt az ötletadó, aki a kísérleti eszközök szép elrendezésével, a rendezett, áttekinthető jegyzőkönyvek kiemelt értékelésével az esztétikumra is nevelt.
Nincs olyan iskola, amely az évek során ne vitt volna haza díjat egyéniben vagy csapatban, esetleg mindkettőben. Többször előfordult, hogy egy-egy tanuló harmadikosként és negyedik osztályos korában is helyezett lett. Nem kell szégyenkeznünk az ajkai versenyzőkkel sem. Parrag Miklós, Baráth Attila, Baráth Tamás (3. és 1. helyezett ), Szabó Róbert, Rapp Ákos, Nagy Károly kapott pénzjutalmat. Az ajkai csapatot 5 alkalommal díjazta a zsűri; 1993-ban első lett a sorrendben. Természetesen a nagyobb gimnáziumoknak, ahol tagozat, fakultáció, szakkör is működik, nagyobb a válogatási lehetőségük a csapat kialakítására, s így arra is, hogy a nyertesek nagyobb százalékban közülük kerüljenek ki. De minden iskolában akad fizikából is tehetséges diák, akinek a tudását érdemes kipróbálni. Ezért javaslom, hogy ezzel a lehetőséggel éljenek az újabban indult gimnáziumok is, és azok is, amelyek közben ilyen vagy olyan ok miatt kihagyták a benevezés lehetőségét.
Az 1989 - 2000. közötti versenyek anyaga (feladatok és megoldásaik, elvégzendő mérések, jutalmazott tanulók és csapatok) a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet Módszertani levelek (2001/2.) sorozatában megjelent.
Az eredményhirdetésre a verseny napján kerül sor. A zsűri elnöke szól a feladatokról, értékeli a teljesítményeket. Említésre kerülnek az olyan aktuális események, amelyek előtt az évi versennyel tisztelgünk: 1991. Bródy Imre születésének centenáriuma, 1993. az ajkai Bródy Imre Gimnázium 4o éves, 1998. Szilárd Leó születésének 1oo éves évfordulója, 1999. Békésy György biofizikus tiszteletére különdíj.
A 2003-as Bródy Versennyel iskolánk fennállásának 50. évfordulóját is ünnepeltük. Dr. Kanyár Béla a Veszprémi Egyetem Radiokémiai Tanszékének professzora (1958-ban érettségizett a Bródy Gimnáziumban) mint tiszteletbeli elnök vett részt a versenyen. Felavatta az új Bródy Imre emléktáblát, és előadást tartott "Atomenergia és korunk" címmel. Most a város középfokú iskoláinak tanulói is versenyeztek, függetlenül attól, hogy gimnáziumi vagy szakközépiskolai osztályba járnak. A jól szereplők külön díjazásban részesültek.
Az iskola igazgatója minden alkalommal a díjak átadásával zárja a versenyt. Ezzel a rendszeres versennyel dr. Bródy Imre emlékének adózunk, akit életműve és emberi vonásai alapján a magyar technikai haladás nagyjai közé számítunk. Emléke példaértékű.
Schmidt Józsefné